Rise Against Magyar Fan Club
Ez az oldal azért alakult, hogy minden magyar anyanyelvű, és magyarul tudó ember megtudjon mindent a Rise Against nevű bandával kapcsolatban.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A Meghatározó Albumok
Siren Song of the Counter Culture (2004–2005)
2003 decemberében a Dreamworks Recordshoz szerződtek és megkezdték harmadik nagylemezük, a Siren Song of the Counter Culture felvételeit.[5] A Dreamworks rövidesen egybeolvadt a Universallal és az együttes a Geffenhez, az Universal leányvállalatához került. Az album producere Garth Richardson volt, aki azelőtt nem kisebb nevekkel dolgozott együtt, mint a Red Hot Chili Peppers, vagy a Sick of It All. Az albumot két kanadai stúdióban vették fel, a gibsonsi Plumer Mountain Sound stúdióban és a vancouveri The Wharehouse Studiosban. Nem sokkal azután, hogy a zenekar leszerződött a Geffenhez, Mohney elhagyta a zenekart. Helyére Chris Chasse jött, akit a 2001-es Fuck the World Touron ismertek meg, amikor a Reach the Sky hardcore punk zenekarral játszottak.[18]
2004 augusztusában kiadták a Siren Song of the Counter Culture című nagylemezüket a Geffennél. Ezt tekintették az első főalbumuknak, amivel sikeresen betörtek a Billboard 200-as listájára,[1] emellett Amerikában több mint 500 ezres eladással aranylemez minősítést értek el.[19] Az album nagyrészt pozitív kritikát kapott, de bírálták az elérhetősége és a Rise Against eddigi munkáihoz képest melodikusabb hangzásvilága miatt. Az Allmusichármasra értékelte a maximális ötből, emellett Johnny Loftus kritikus a következőket írta a lemezről: „a The Siren Song of the Counter Culture dallamai néha elvarázsolják az embert”, de azt is megemlítette, hogy „az együttes főalbumaként lehet jobb döntés lett volna az erőteljesebb hangzásvilág használata”.[20] A zenekar dalszövegei ezen az albumon is változatosak maradtak. Amellett, hogy nem hagyták el az éles társadalomkritikával rendelkező dalokat (State of the Union), erős hangsúlyt fektettek a személyes kapcsolatokról szóló dalokra is (Blood to Bleed, Paper Wings). Az albumon lévő egyetlen akusztikus dal a „Swing Life Away” egészen 2006-ig a legsikeresebb daluk volt a Billboard listáján, amikor is a „Prayer of the Refugge” ért el nagyobb sikert nála. Ezen albumon használtak először csellót, rögtön négy dalban is, amely különösképpen jelentős a „Dancing for Rain” hangzásvilágában.[21]
A Rise Against Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Japánban turnézott az albummal.[22] A legemlítésreméltóbb fellépések közé tartozik az első nemzetközi Taste of Chaos turné 2005-ben a Funeral for a Friend, Story of the Year, The Used, és aKillswitch Engage társaságában[5][23], a világkörüli turné Angliában, Németországban, Ausztráliában és Japánban, a Give It a Name turné Angliában, a Reading Festival és Leeds Festival Angliában, az amerikai turné az Alkaline Trioval, és a Warped Tour Észak-Amerikában. Ezenkívül a turnék során több híres zenekarral is együtt játszottak, ilyenek a Tsunami Bomb, a Comeback Kid és azAlexisonfire is.
The Sufferer & the Witness (2006–2007)
A Siren Song of the Counter Culture turnéját követően az együttes 2006 januárjában felvette a negyedik stúdióalbumát. A felvételek 12 héten át tartottak, 2006 januárától áprilisig[24] Az albumot a coloradói Fort Collinsban vették fel a Blasting Room-ban, Bill Stevenson és Jason Livemore producerek segítségével.[25][24] Az album keverését a kaliforniai Burbankben, a Resonate Sound stúdióban végezte el Chris Lord-Alge.[24] A The Suffer & the Witness 2006. július 4-én jelent meg.[26] A megjelenés hetén összesen 43 897 lemezt adtak el, ezzel az album a tizedik helyezett lett a Billboard 200-as listáján, ami addig a legnagyobb sikerük volt,[27] és 2008 augusztusában aranylemez lett Amerikában. [19] McIlrath az albumcíméről a következőket nyilatkozta: „A szabad információ áramlásának köszönhetően a társadalmunkban, rengeteg szenvedésnek(angolul:suffer) lehetünk szemtanúi (angolul:witness), háborúnak, szegénységnek, éhínségnek és környezeti katasztrófáknak egyaránt.”[28] A The Age újság szerint az együttes a The Suffer and Witnessel „visszatért a saját punk gyökereihez". Azon felül, hogy a Rise Against jó helyezést ért el a slágerlistákon, és magas eladási számmal rendelkezett, az albumot a kritikusok is jól fogadták. Corey Apar az Allmusictól, az albumot négycsillagosra értékelte az ötből, és a következőt mondta: „A zenekar belső ereje találóan jelenik meg a vokálokban és a lázító dalszövegekben,” emellett megjegyezte még, hogy „a Rise Against folytatta radikális szembeszállását a politika terén, és a személyes sérelmeiknek a hangoztatását, azzal a hangzással, amit a váltakozó gitárok, a magabiztos ritmus és Tim McIlrath rekedt hangja alkot".[29] A Fast Forward Weeklynél dolgozó Christine Leonard kritikája viszont negatív volt: „Amilyen gyorsan a „Bricks” című ballasztikus intenzitású dallal visszatérnek a régi énjükhöz, olyan gyorsan vesztik el a varázst az olyan megkérdőjelezhető próbálkozásokkal, mint a „Worth Dying Forral" és a nagyon elcsépelt „Prayer of the Refugeeval.” [30]
A lemezről három kislemez jelent meg, ezek közül a legnagyobb sikereket a „Prayer of the Refugee” érte el, a dal 2009 decemberében aranylemez lett Amerikában,[19] emellett a Billboard Alternative Songs slágerlistán hetedik helyezést ért el 2007 májusában.[31] A „Ready to Fall” kislemezhez készített videoklip hűen tükrözi a zenekar álláspontját több etikai kérdésben is, ilyen például a nagyüzemi állattartás, vagy az erdőirtások. A videót az MTV Amerikában letiltatta, mert álláspontjuk szerint túl nehéz felfogni a fiatalság számára.[32] A 2007 júniusában megjelenő „The Good Left Undone” című kislemez volt a legsikeresebb az albumról, ugyanis hatodik helyezést ért el a Billboard Alternative Songs listáján, ezzel a zenekar második Top 10-es kislemeze lett.[33]
2006. december 5-én kiadtak egy DVD-t a legújabb albumuk népszerűsítésére Genereation Lost címmel. A The Suffer and the Witnessalbumot 2006 második felében és a 2007-es évben reklámozták. Az együttes 2006-ban a Warped tour egyik fő fellépője volt.[34] 2006 második felében az együttes a Thursday zenekarral turnézott a Circa Survive és a Billy Talent mellett.[35] 2007 elején az együttes a My Chemical Romance előzenekara volt az együttes arénaturnéjának első felében.[36] A turné egészen 2007 decemberéig tartott, ezalatt játszottak Amerikában, Ausztráliában, Japánban és Európában is. 2007. február 23-án a Rise Against bejelentette gitárosuk Chris Chasse távozását: Chris önszántából lépett ki a zenekarból mivel a turné menetrendje „túl sok” volt számára.[37] Chasse egy rég ismert barátja került a helyébe, az Only Crimeból ismert Zach Blair.[38]
A turné alatt az együttes felvette második EP-jét Kanadában, This is Noise címmel, amely félévvel később, 2008. január 15-én az Egyesült Államokban is megjelent. Mind az amerikai, mind az európai kiadványokon számos feldolgozás található, olyan zenekaroktól, mint a Black Flag, vagy a Minor Threat.
Appeal to Reason (2008–2010)
A Rise Against május 17-én fellépett a tizenhatodik, évente megrendezett KROQ Weenie Roast koncerten a kaliforniai Irvineben és a hatodik éve megrendezett Download Festivalonjúnius 13-án az Egyesült Királyságban. Ezek mellett szintén felléptek a svájci Greenfield Festivalon és Németországban a Hurricane és a Southide Festivalon.[39][40] Mint az előző néhány évben is, az együttes újra részt vett a Warped Touron, bár csak a nyugati parton lépetek fel augusztus 6-tól augusztus 17-ig.[41]
Az utolsó albumuk turnéját követően az együttes nekifogott a következő lemezük felvételeinek, amelyet 2008. január 7-én jelentettek be a weboldalukon. A lemezt, ahogy aRevolution Per Minute-t és a The Suffer & the Witnesst, ugyancsak a Fort Collinsi Blasting Roomban vették fel, Bill Stevenson és Jason Livermore segítségével. 2008 júniusában egy interjú keretében Luisa Mateus a Gigwise.com szerkesztője a készülő albumról kérdezett McIlrathtől, aki a következőt nyilatkozta: „Az album felvételei többnyire befejeződtek és igazán jól sikerültek.”[42] A Rise Againt ötödik stúdióalbuma, az Appeal to Reason október 4-én jelent meg Ausztráliában, október 6-án Európában és október 7-én az Egyesült Államokban. A lemez egy 1897-es baloldali újságról kapta a nevét,[43] bár tartalmilag semmi köze nem volt az ideológiához.[44]
Az első héten az albumból 64 700 példányt adtak el, ezzel az album a harmadik lett a Billboard 200-as listáján [45], így ez a Rise Against legmagasabb példányszámban eladott albuma a mai napig. Az album viszonylag jó kritikákat kapott, mindemellett nem értékelték annyira jóra, mint a Suffer and the Witnesst elsősorban a nagyközönség felé közeledés, és a hardcore punktól való eltávolodásuk miatt. Marc Weingarten az Entertainment Weeklytől C+ értékelést adott rá, és azt írta: „Az album tele van olyan protestáló himnuszokkal amik hangulatban inkább közel járnak olyan szorongáshoz, mint ami a New Found Gloryban vagy a Fall Out Boyban található, mintsem, hogy a Green Day eredeti felháborodását tükröznék” és olyan dalokkal amik „életerősek, de elég üresek, tele power akkord használattal és egy kis fűszerezéssel”.[46] Kyle Anderson a Rolling Stone magazintól kijelentette, hogy az Appeal to Reason dalai „egy örökké élesedő pop hatást mutatnak”. Azt is hozzátette, hogy bár lehet, hogy a Rise Against fél hátrahagyni az underground szintet, olyan kiváló dalokkal, mint ezek, igazán készen állnak a világ többi részére is.[47]
Az együttes 2009. március 12-én kiadott egy dalt „Death Blossoms” címmel, letölthető tartalomként a Guitar Hero: World Tourszámítógépes játék számára.[48] A játék a „Ready to Fall” és az „Audience of One” című dalokat szintén tartalmazta. Egy másik szerzemény a „Sight Unseen” nagyjából azonos időben jelent meg a világhálón. 2009 május 12-én, megjelentettek egy kislemezt a Fat Wreck Chords segítségével, „Rise Against 7"” címmel, a lemez addig két kiadatlan dalt tartalmazott („Grammatizator” és a „Voice of Dissent”), melyeket az Appeal to Reason munkálatai közben vettek fel. A kiadványból 1010 darab jelent meg 7 hüvelykes színes bakelit lemezen és 4008 darab feketén.[49]
2009 júniusában és júliusában az együttes belekezdett egy észak-amerikai turnéba, olyan zenekarokkal, mint például Rancid, Billy Talent, Killswitch Engage, és a Riverboat Gamblers.[50] 2009 novemberében az Egyesült Királyságban is adtak egy koncertsorozatot, aThursdayel és a Poinson the Wellel.[51] Továbbá felléptek a KROQ évenként megrendezett karácsonyi estjén az Afit követően 2009 decemberében. Miután befejezték a turnézást Európában (2009 októberétől novemberéig), majd 2010-ben Ausztráliában (januártól februárig) és a nyári európai turnét, 2010 hátralevő részében belekezdtek a következő albumuk felvételeibe.[52]
2010. szeptember 7-én a hivatalos weboldalukon bejelentették, hogy 2010. októbert 5-én megjelentetik második DVD-jüket Another Station: Another Mile címmel. Az együttes ezen a DVD-n jobban fókuszált az élő fellépéseikre, amelyek addig kiadatlan felvételekként jelentek meg. A film stílusa egy dokumentumfilméhez hasonlít, ez backstage videókat, útközbeni felvételeket és koncert jelenetek tartalmaz.[53] A film számos jelenetét, valamint jelentős tartalmát Budapesten forgatták, ami az európai turné egyik állomása volt.
Endgame (2010-től napjainkig)
2010 szeptember 14-én az együttes megkezdte a hatodik stúdióalbuma, az Endgamefelvételeit, amely –miután néhány vendégzenésszel is befejezték az utómunkálatokat – 2011 januárjában ért véget. Az album 2011. március 15-én jelent meg.[54] Ezt a lemezt is a Coloradoi Fort Collinsban vették fel a Blasting Roomban, Bill Stevenson és Jason Livemoreproducerek segítségével, akárcsak a The Suffer and the Witnesst.[55]
Az album dalszövegei olyan valós eseményeket idéznek fel, mint például a Katrina hurrikánvagy a mexikói olajkatasztrófa.[56] McIlrath szerint, bár a szövegek zord dolgokról szólnak, igazából egy pozitív szemléletet vesznek fel: „Mi van ha a hely ennek az átmenetnek a túl oldalán egy olyan ahol mindannyian szívesebben élnénk?”[57] A Spin magazin még a megjelenése előtt az konceptalbumnak titulálta és a Dixie Chickerős hatását érezte rajta, ezt később McIlrath egy rövid üzenetben cáfolta: „Az album nem egy konceptalbum és semmi köze nincs a Dixie Chickshez.”[58] Az első kislemez a „Help Is on the Way” január 17-én debütált a KROQ rádióban. Február 15-én a lemez második dala az „Architects” is megjelent az együttes hivatalos weboldalán digitális formában. Promóció céljából az együttes Dél-Amerikába utazott egy rövid turné kapcsán, majd márciusban Európába utaztak. Miután visszatértek Amerikába egy tavaszi koncertsorozatot adtak a Bad Religionnel és a Four Year Stronggal. 2011. május 10-én kiadtak egy közös 7 hüvelykes bakelitlemezt a Face to Face zenekarral, amelyen egymás dalait dolgozták fel.[59][60]
Az Endgame többnyire pozitív kritikákat kapott, legfőképp a zenei stílusuk finomítása miatt az Appeal to Reason után. Thomas Nassiff a következőket írta: „Ahelyett, hogy vissza tértek volna a gyökereikhez, a zenekar ezzel az albummal megerősítette a kialakulandó stílusát.”[61] A lemez negatív kritikákat is kapott, főleg a punk gyökereitől való eltávolodása miatt. Az albumon jelenik meg először a Rise Against álláspontja a homofóbiát illetően, a lemez harmadik dala, a „Make It Stop (September's Children)” kapcsán, amelyet a 2010 szeptemberi homoszexuális tinédzser öngyilkosságok, és egy rajongói levél ihletett, különösen kiemelve Tyler Clementi, Billy Lucas, Harrison Chase Brown, Cody J. Barker, és Seth Walsh halálát.[62]
2011 augusztusában felléptek a Reading és a Leeds fesztiválon. Ugyanabban az évben több neves zenekarral léptek fel különböző fesztiválokon. Ilyen például a Foo Fighters, akikhez észak-amerikai turnéjuk állomásain csatlakoztak 2011 szeptemberében,[63] vagy aFlogging Molly és a Black Pacific, akikkel 2011 októberében játszottak több Kanadai nagyvárosban.[64] A turné egyik pontja Magyarországon a Sziget Fesztivál volt, a zenekar ott a Flogging Mollyval játszott egy színpadon. A zenekar 2012-es amerikai turnéja első állomásain együtt játszott az A Day to Rembemberrel, majd az év márciusában az Architects és a Touché Amoré zenekarokkal játszottak közösen Európa számos országában.
2012 februárjában az együttes több híres zenekar mellett közreműködött a Chimes of Freedom: Songs of Bob Dylan Honoring 50 Years of Amnesty International válogatásalbum készítésében. A zenekar a lemezre a „The Ballad of Hollis Brown” című Bob Dylan-dalt dolgozta fel saját stílusában.[65] Tim McIlrath a következőt nyilatkozta a dalról: „Egyik nap a »The Ballad of Hollis Brown« megszólalt az öltözőnkben, és azonnal megragadott.”[66] Az albumból származó bevételt az emberi jogok érvényesítésért küzdő Amnesty International szervezet kapta.[67]
Tim McIlrath énekes egy a Rolling Stone magazinnak adott interjúban arról beszélt, hogy 2013-ban nem terveznek új lemezt, hanem egy rövid időre visszavonulnak kipihenni a két éven át tartó folyamatos turnézást.[68]
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 2
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 26
Össz.: 8 207
Látogatottság növelés
Rise Against Magyar Fan Club - © 2008 - 2024 - toxican.hupont.hu